Projekt nap 49

Ma nemzeti ünnepre ébredtünk Kenyában, ami a kenyai hősök tiszteletét hivatott ünnepelni. Ennek megfelelően mi is „lazítottunk” kicsit,  s elvittük a nagyobb gyerkőcöket egy „kisebb” túrára…

A túra a környék egyik legmagasabb hegyére vezetett (a nevét sajnos ha agyonütnek sem tudom megmondani). A helyi cserkész egylet vezetőjével, Mr. Samson-nal, valamint kb.25 gyerekkel vágtunk neki az útnak, ami meglehetősen combosra sikeredett, mondom ezt úgy, hogy relatíve sokat járok túrázni, s a teljesítmény túrák sem idegenek számomra. A meghódított hegycsúcs árvaháztól való távolsága ugyan csak 8,5 km volt, azonban míg az árvaház 1100 méterrel fekszik a tengerszint felett, addig a csúcs 2195 méterrel. Igen, gyors matek után kijön, hogy majd 1100 métert másztunk meg 8,5 km alatt, ami kb. a Kinizsi 40 teljesítmény túratáv teljes magasság emelkedésének felel meg, de ott ez 40 km-re vetítődik le… Az út is nagyon érdekes volt, az utolsó 1-2 km-en már szinte dzsungel vett körül bennünket liánokkal és minden dzsungelbeli növénnyel fűszerezve. A hegytetőről félelmetes kilátás nyílik, s egy laza, kb.150-200 km-es látótávolság…

Visszafelé más útvonalon jöttünk le, így a túra vége 23 km, valamint 1290 méter szintkülönbség lett.

Azt hiszem ma senkinek sem kell esti mesét mondani az elalváshoz… 🙂

image

Standard

Projekt nap 48

A fizikai munka után most leginkább szakmai kihívásokkal teli a kenyai létem. Egy egyetemi tanárom mondta a Műegyetemen, hogy az egyetemen tanult dolgok kb. 5-10%-át fogjuk használni az életünk, a munkánk során, de azért kell arra törekedni, hogy mindent megtanuljunk ennek ellenére, mert fogalmunk sincs, hogy melyik lesz az a bizonyos 5-10%…

Az elmúlt hét leginkább a megépített víztározó vizének felhasználásának megtervezésével telt. Az tiszta sor, hogy a vizet fel kell hozni, hogy a magasan fekvő tartályokat megtöltsük vele, s ezután a gravitációt, s a hidrisztatikai nyomást, mint olyanokat segítségül hívva szétöntözzük (szakmaibban fogalmazva azt hiszem árasztásos öntözésnek hívják) a növényeket. A problémát némiképpen nehezíti, hogy tartályból van 7, a legalacsonyabb és a legmagasabb pont között ~40 méter magasság különbség van, s kb.800-900 méter cső kellene, ha mesh hálózatot (bocsánat, minden tartályt minden más tartállyal össze szeretnénk kötni) szerétnénk kiépíteni, plusz a tisztítatlan patak vizet nem biztos, hogy bölcs gondolat lenne bármilyen módon összekeverni a company water-rel.

Ezen feltételek mellett megszületett az általunk legideálisabbnak gondolt vízvezeték rendszerterv. Igyekeztünk olyat álmodni, ami belefér a büdzsébe, s emellett az üzemeltetési költsége relatíve minimális. Ezen plusz kritérium miatt a napenergiával hajtott elektromos szivattyú mellett döntöttünk. Most épp ezen rendszer tervezgetése zajlik gőzerővel, a szolár panel teljesítményének illesztése a tároló akkumulátorhoz, s az egyenáramú szivattyúhoz. A héten remélem be is üzemelhetem majd! Na ez az a bizonyos terület, amire egy lyukas fabatkát nem tettem volna, hogy szerepelni fog a bizonyos 5-10%-ban!

A munka mellett persze a gyerkőcök sem nagyon hagynak unatkozni.  Ma tettem egy kísérletet a gyerkőcök lábméretének megmérésére, mert a Vodafone által gyűjtött adományokból mindenki fog kapni iskolai cipőt, lásd csatolt kép, ami nem igazán sikeredett túlzottan dizájnosra, de legalább tartós, s ez itt fényévekkel fontosabb!

Összecsődítettem a gyerekeket ebéd után, hogy szépen alkossanak egyes oszlopot az adott oszlop mellett, s egyesével álljanak oda az előzetesen felrajzolt skála mellé, hogy még a mérőszalaggal se kelljen foglalkozni, s hajrá. A dolgot árnyalta még valamelyest, hogy a szponzoraiknak szánt képeket is szerettem volna megrajzoltatni velük, s mindenkiről egy fotót is csinálni… lehet ez bonyolította el a dolgot, de 3-4 óra elteltével, s 5 évnyi öregedéssel sem sikerült maximálisan teljesíteni a kitűzött célt… Jó kenyai szokás szerint majd holnap…!

image

Standard

Projekt nap 41

A kenyai tarózkodásom eddigi két hetében pontosan annyiszor sikerült eljutnom Istentisztéletre, mint Otthon az elmúlt 2 évben sem… Ebből nem feltétlenül próbálok levonni következtetéseket, csak egyszerűen így alakult.

Múlt hét vasárnap Sister Willy meginvitált bennünket Andrással egy összejövetelre, amiről azon kívül, hogy vasárnap 9-es indulással bírt, valamint, hogy 8-an megyünk rá az árvaházból (a Sister, 5 gyerkőc,  s Andrással ketten) nem igazán tudtunk semmi mást. A Probox (Toyota Probox gépkocsi, ami speciálisan Afrika számára fejlesztett, hagyományos karburátoros, 4 ütemű motor, egy automata váltó [nem, nem DSG :-)], valamint kissé emeltebb hasmagasság egy kombi formába való töltéséből állt össze) meg is érkezett értünk. A Probox  hivatalosan 5 személyes, gyakorlatilag nincs felső korlát… mind a 8-an, plusz még egy Sister, valamint a söfőr utaztunk vele kb.másfél órán keresztül az afrikai szavannán egymás hegyén-hátán.

Megérkezve a valahová, láttuk, hogy óriási tömeg gyűlik össze a környező településekről, iskolákból. Végül az is kiderült, hogy miért volt ekkora őrület… Maga a mombasai püspök celebrálta a misét angolul. Soha nem voltam még angol nyelvű misén, de érdekes volt Father-t, Son-t és Spirit-et hallgani. Az énekek persze kiszuahéli nyelven íródtak, amiből esélytelen bármit is kiérteni. Ebben mondjuk pont hasonlít az otthoni misékre, ott ugyanis hiába magyar nyelven szólnak, szinten alig értek valamit belőle… A mise egyébként kissé Vidám vasárnap jelleget öltött, s nemcsak a megrendezésének az időpontja miatt, hanem a kb.5-10 perces tanítások között szintén 5-10 perces éneklős, táncolós blokkok voltak, a végén pedig gyűjtés az egyháznak…

A ma reggeli misére a helyiek iránti tiszteletből mentünk el elsősorban. A vasárnapi mise számukra fontos, s ha látják, hogy a mzungu-k (európai fehérbőrű emberek kiszuahéliül) is közösséget vállalnak velük, akkor nem kezelik őket (jelen esetben bennünket) outsider-ként. Ez a mise egy félkész, értsd szerkezetkész templom kezdeményben volt tartva, ahol ha rossz helyen ülsz, állsz, simán elázol… Állítólag itt is zenés, táncos mulatság szokott lenni, de nem vártuk meg, mert egyrészt kiszuahéli nyelven misét hallgatni nem igazán érdekfeszítő, másrészt tegnap megígértem a Sister-nek, hogy ha végzek az eresz javítással, akkor csinálok egy kaput a kerítésre, hogy a gyerkőcök ne kóborolhassanak el.

Standard

Projekt nap 38

Megtörtént a várva várt pillanat! Ma 11 órakor a kis patak, ami most az esős évszak beharangozásaként leesett, magyar szemmel meglehetősen nagy mennyiségű, két napnyi esője által az eredeti vízhozamának kb. 5-6-szorosát produkálja, megkezdte a víztározó medence feltöltését. Eleinte még kis átfolyást engedtünk neki, hogy q szükséges rögzítéseket meg tudjuk csinálni, aztán kiszedtük a cső patak felőli oldalából a sziklát, s így a majd 50.000 literes tározó két óra alatt teljesen megtelt életet adó vízzel!20141009_111632

A munka egyébként keddre volt tervezve, de Kenyában kissé mások a játékszabályok, azaz ha valaki égre földre esküdözik, hogy keddre itt lesz, s mindent megoldunk,  akkor az legkorábban csütörtököt jelent, de inkább pénteket… Mondjuk annyira nem kell messzire jönni, néha a beszállítókkal is át lehet élni ezt az élményt a Vodafone berkein belül is.

Van még néhány elintézni való a tározó kapcsán, ami szintén ismerős lehet, a projekt átadva, az elvárt alapvető funkció működik, de még szükséges némi finomhangolás.WCB is full

Az esős évszak félelmetes egyébként. Mármint azt gondolná az ember, hogy október + Afrika = meleg, de neeem. Az egy dolog, hogy egész nap esik az eső négy napja (kivéve a mai napot), de hogy reggel 8 fokra ébredjen az ember, az azért mégis több, mint meglepő… Ilyen meleg ruhákkal nem kimondottan készültem az útra, de nem is alkora probléma, mert csak a reggel ilyen, utána már jön a 30 Celsius fok!

Standard

Project Day 34

Üdv mindenkinek, Rácz Tibornak hívnak. 🙂

Daniel a ma reggeli gyorssal (gyors alatt jelen esetben értsd matatu [matatu alatt értsd ezer éves, gyártásakor 7 személyesre tervezett, de átépítés után legalább 15, de inkább 20 személyes kisbusz]) elindult Mombasa irányába, így a szűk egy hétnyi átfedés után én leszek egyedül, aki segít Andrásnak a shamba (kert) fejlesztésében.

Az igazat megvallva az eredeti elképzelés az volt, hogy Daniel-ék megtervezik, mi pedig kivitelezzük a víztározót. Ehhez képest a víztározó kedden össze lesz kötve a kis patakkal, s megkezdi vízgyűjtői, -tározói pályafutását! Felmerül a kérdés,  hogy ha Daniel-ék majdnem befejezték a projektet, akkor mi jót fogok művelni Kenyában, a burai árvaházban az elkövetkező három hétben?

Meg kell nyugtassak mindenkit, van ám munka bőséggel egy árvaházban, s környékén! Első körben árnyékoló sátrakat gyártottam helyi alapanyagok felhasználásával a shamba új kísérleti növényei számára, amelyek ugyan szárazságtűrőek (ami itt, ahol a talajhőmérséklet olykor 55 Celsius fok is van, nem egy hátrányos tulajdonság), de a mag nagyon könnyen kiszáradhat a földben, ezért árnyékolni kell vetés után. Ezen kívül a következő nagy feladat a víztározó vizének megfelelő magasságába történő áttranszportálása lesz, ami az elkövetkező három hétben mindenképpen megoldásra vár!

Tegnap este a Vodafone által gyűjtött kis cipők átadásra kerültek a többi, otthonról hozott ajándékkal egyetemben.Ajándékátadás

Standard

Project Day 32

THE BASIN IS COMPLETE!

Today saw the completion of the Water Collection Basin (WCB). After completing the plastering of the floor and constructing the pilons to hold the pipe in place yesterday – Project Day 31, today was about the small finishing touches.

This would involve shaping the walls of the WCB so that the inlet and outlet pipes became part of them and a small amount of concreting was done at the collection point at the river where we are harvesting the water from in order to maximize the amount of water that arrives at the WCB.

The next step for the WCB is a period of drying, due to the amount of cement used and the pressure that it will be put under by the water held we will allow this to dry for one week prior to connecting the pipe and filling the WCB.

During this period we will also construct a metal cover for the WCB in order to make it safe – so that nobody can fall in and also to keep larger items such as tree branches out. The design of this cover will be a lightweight metal frame which will sit on top of the WCB with a reinforced mesh covering it. Due to the reinforced mesh covering this we will also be able to harvest water directly from falling rain as well.

image

image

Standard

Project Day 29

Almost there.

The Water Collection Basins (WCB) plastering began today with two of the inner walls being completed including the waterproof sealant. The final two inner walls and the floor will be completed tomorrow.

Outside of the WCB and the soil from the original excavation has been used to surround the WCB. This soil will be compacted to provide extra strength in the walls of the WCB to help cope with the pressure that will be created from within.

image

image

Standard